• Posted on: 3 May 2016
  • By: admin

Az 1920-as években a sportélet fellendült. A heti munka után sokan mentek szabad levegőre. Egyre többen keresték fel a kirándulóhelyeket, mások a sportpályákat látogatták és számosan szálltak hajóba, hogy a vízen tölthessék szabad idejüket. A túracsónakok száma jelentősen megszaporodott. Ebben az időben jelentek meg Evinrude és Johnson könnyűfémből készült, kétütemű külmotorjai /outboard/, és a 3-4 személy befogadására alkalmas hajókra "ráakaszthatós" farmotorokat szereltek fel.

Ezzel kezdetét vette a vízi turisztika!

Akadtak olyanok is, akik a sebességet is növelni akarták. Ezek már könnyebb, gyorsabb hajótestek készítésével és versenymotorok beépítésével foglalatoskodtak.

1921. június 12-én megrendezték az első hazai motorcsónak-versenyt Színhely a Margitsziget környéke volt.

1930-ban megalakult az Autó Club kebelén belül a Budapesti Motoros Yacht Club (BMYC). Itt tömörültek össze azok, akik a motorcsónak-sportot életre keltették hazánkban. Az egyes motorgyárak képviselői, egyre nagyobb mennyiségben hoztak be külföldi készítésű motorokat, de rövidesen hazai viszonylatban is megkezdődött a motorgyártás. A növekvő kereslet főleg az olcsóbb kivitelű oldalmotorok felé fordult, mint pl. Buday, Istros, Terta, Kőnig, King, Weekend, Rapid stb. motorok.

A BMYC-ben megalakult az oldalmotorosok és a farmotorosok csoportja. Ezek vasárnaponként csoportos túrákat rendeztek.

1931-ben a Club havonta egy-egy versenyt rendezett; az oldalmotoros kishajók osztályában a 100, 115, 125, 175 és 250 cm3-es, a farmotoros túra-és versenyhajók a 175, 250, 350, 500, 660 és 1000 cm3-es kategóriában versenyeztek. A versenyeken általában szép számú versenyző vett részt. 1932 és 37 között az osztrákok és pozsonyiak bevonásával Bécs-Pozsony-Budapest közötti távolsági versenyek, a Szentendre-sziget körül túra-versenyek, a Margitsziget pesti Duna-ágában pedig sebességi versenyek kerültek megrendezésre. A motorcsónak-sport élénksége azonban nem jelentett széleskörű, tömegjellegű sportolást, hiszen a sportág meglehetősen költséges volt.
A háborús években a nagymérvű üzemanyag-korlátozás miatt a sportág teljesen megszűnt.

A II. világháború után, 1946 tavaszán a régi versenyzőgárda megmaradt tagjai megszervezték a versenyzőket tömörítő Magyar Motorcsónak Clubot (MMC), amely több versenyt rendezett. 1948-ban a Magyar Motorcsónak Club beszüntette működését, és a versenyzők mintegy 10 szakosztályt alakítva működtek tovább. Az OTSB technikai sportok osztálya irányította a motorcsónak-sportot is. A szakosztályok megalakították az Országos Társadalmi Motorcsónak Szövetséget (OTMSZ), amely elkészítette a versenyszabályzatot, valamint a működési szabályzatot.

1953 és 55 között a Honvéd SE motorcsónak-szakosztálya, 1956-57-ben a Folyami Flottilla motorcsónak-szakosztálya, majd később az Építők és Spartacus motorcsónak-szakosztályainak bekapcsolódásával a fejlődés erőteljesen megindult. Ezt elősegíti az is, hogy a sportág korszerű külföldi versenymotorokat kapott. A motorcsónak-sport feletti felügyeletet 1958-tól megszűnéséig az Magyar Honvédelmi Sportszövetség  látta el.

A sportág fejlődését bizonyítják a versenyhajókkal elért átlagsebességek is:

                     175cm3               250cm3              350cm3              500cm3               566cm3

1956-ban        52.863                53.333                67.164               67.542                 66.421

1959-ben        76.498                94.564                105.633             112.359


Túrahajókkal elért átlagsebességek:

1956-ban        48.000                47.244                56.962               61.120                 63.711

1959-ben        54.128                64.194                57.070               63.091

Ez időben a világ motorcsónak-sportjának élvonalába az Angol, Amerikai, Francia, Német és Olasz versenyzők tartoztak.